Ez az a recept, amit minden egyes alkalommal máshogyan készítek el. Olyan ez, mint a lecsó vagy a pörkölt. Az alapok nagyon egyszerűek, úgyhogy főzés közben mindig improvizál valamit az ember.
Hat főre egy kiló csirke és egy kiló garnéla mindenképpen szükséges. És bőséggel fogunk főzni rizst is bele.
Én - a hagyományos paellához képest - úgy csinálom, hogy elkezdem főzni a rizst, közben pedig a fagyasztott garnélákat olivaolajon felengedem (a levében főjön, kaphat egy kis petrezselymet is). Egy másik serpenyőben pedig hagymával kisütöm a kockára vágott csirkét (lehet pici rozmaringot is). A csirke olajába chillit és fehérborsot teszek.
Kockára vágok 2-3 kaliforniai paprikát, valamint 6-8 paradicsomot. Ha sok időm van, a felmelegített paradicsomokat meg is hámozom, mielőtt összeaprítom. Ha ezzel megvagyok és a garnéla és a csirke is majdnem készen van, összeöntöm őket, és ráöntöm a félig megpuhult rizst is.
És most következik a paella lényege: két adag sáfrányt keverek a lébe, és mehet bele gazdagon borsó is. Jól megsózom, borsozom, és mehet bele még egy pici chili. Ezt az egészet addig főzöm, amíg a rizs nem elég puha. Ha fogy a lé, akkor vizet töltök utána. (A profik hallével dúsítanak.) És megint sózom, borsozom.
Ha összeértek az ízek, elfőtt a fölös víz a paellából, és a sáfrány bearanyozta az ételt, akkor készen vagyunk.
Akkor finom, ha a sáfrány és a garnéla íze dominálja az ételt. És a levet.
Ha ebbe beleszerettünk, akkor kipróbálhatjuk a valenciai serpenyőst is.
